A tesztalanyt Bitay Titanillának köszönöm szeretettel.
A nagy (?) múltra visszatekintő és aztán évtizedekig halott márka, a pancsoló kislány (Nagy Feró) által is megénekelt mítosz, a Bambi újra kapható egy ideje. Ugyan első traubi- és márka-kortyaimat magam is bőven a rendszerváltás előtt szívtam magamba, a Bambival kapcsolatos emlékeim nekem sem lehetnek, így nincs mihez hasonlítanom a jelenlegi jogtulajdonos limonádéját – kivéve persze a többszáz konkurrens limonádét.
Kissé aggasztó, hogy a van ugyan benne a forrásvízen kívül 5% almalé és 5% fermentált gyömbérlé, nincs viszont egy csepp citrom se. Oké, citromaroma az van. Innentől nagy varázslatra lesz szüksége, hogy meggyőzzön…
A csavarható söröskupak eltávolítását követően kellemesen fűszeres és nyilvánvalóan művi illat érezhető a szénsavas szisszenés nyomán. A kóstolásnál azonban végleg minden eldől: ez bizony vacak. Híg, ízetlen, pacsulira és kicsit a Barbon borotvakrémre emlékeztető aromával. A zöldalmás AMO szappan használata után a kádban maradt fürdővíz lehetett még ilyen. Ha valaki a kedves gyermekkori emlékeket keresi rajta, csalódni fog. Ez inkább a szocializmus áporodott lehelete, amit pont senki nem kíván vissza.
Kettesre osztályozom, mert azért rosszabbat is ittam már.
PS: Elnézést a felkavaró képért, melyet frissen gipszelt kézzel készítettem :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
