A fekete 0,33-as dobozra ragasztott papírcímke kérlelhetetlenül felhívja magára a figyelmet: pszichedelikus látomást ábrázol egy csatajelenetről, amint egy másnapos eper egy négylábú Lime-on lovagolva karddal harcol egy borostás félbevágott citrom ellen, aki gumicsizmában szökdécselve dobókockás műtakonnyal tereli el a lime figyelmét a másik kezében lengetett kancsóról. Én se hinném el, ha nem látnám. A feliratokból kiderül, hogy igazi mindenfélétől mentes, hazai kisüzemi termelők által előállított italról van szó.
Kibontva kifejezetten kellemes, intenzív epres illat csapja meg az orrom. Pohárba töltve az is kiderül, hogy e limonádé opálosan pirosas színű. Az íz teljesen hiteles, az eper és a lime is átjön. Szokatlan kicsit, de meg lehet vele barátkozni. Hamar lecseng, ami mondjuk nem is baj.
Négyest érdemel, de nem fogom keresni a polcokon.
Ezt a tesztalanyt két helyről is megkaptam. Köszönöm Windisch Zsuzsának és Vecsei-Miljánovits Zsónak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
