WOSTOK – Orange Vanilla / Blueberry Sage / Pine needle

Érdekes trilógiát* kaptam, ezúton is köszönöm Vecsey Zsónak. A WOSTOK egy igazi nosztalgiaital, csak épp nem nekünk, hanem a szovjet utódállamok területén. Az 1973-ban Moszkvában Bajkal néven megszületett üdítő receptjét Berlinben élesztették fel újra 2009-ben. A trilógia első tagja tekinthető csak - hellyel-közzel - limonádénak, de egyben teszteltem a hármat.

WOSTOK – Orange Vanilla

A címke ügyesen rájátszik erre a múltba révedésre: az első tétel (narancs-vanília) barna színárnyalatokkal megrajzolva egy a válla fölött visszatekintő, bal tenyerén a jól megérdemelt narancsát tartogató proletárt ábrázol.

A túloldalon olvasható felirat bosszantóan kis méretű betűkkel íródott. Az apróbetű olyan apró, hogy konkrétan a telefonom nagyító funkcióját kellett használnom, hogy elolvassam. A lényeg: 3,5% narancslé, 2,5% citromlé – utóbbi egyáltalán nem érezhető egyébként benne.
Kibontás után az opálos, enyhén szénsavas italból erős narancsillat, erős vaníliaillat, árad – pont ahogy ígérték. Fantasztikus, nagyon kellemes, tényleg igazán rendben van. Csakhogy az ízből már hiányzik ez a karakteresség. Elsősorban édes, bár a vaníliát nem tagadhatja le, sőt az utóíz lecsengésében már inkább az dominál.

Szeretem ezt az ízvilágot, de nem olyan üdítő, mint egy rendes limonádé. Legyen mondjuk négyes alá.

WOSTOK – Blueberry Sage

Az áfonya és zsálya kombinációja semmiképp nem mondható megszokottnak. A címkén a válla fölött előre tekintő lilás színű munkásnő is ezen aggodalmaskodhat, amint a cserép zsályát szorongatja. De aggodalomra semmi ok, az illat ezúttal is pompás. Az íz kicsit gyógyszeres jellegű, az áfonya annyira nem jön át, legfeljebb a szép élénkpiros színben. Ha ugyanez az íz kicsit töményebben jelentkezne, akkor határozottan kedvelném, így azonban ez is a négyes alsó határán billeg.

WOSTOK – Pine needle

A harmadik üveg címkéjén ugyanaz a proletárlány – talán fejőnő? – tekint alig leplezett szorongással a jövőbe, mint az áfonyás-zsályás italén, csak itt egy fenyőgallyat markol épp. És ez legalább annyira nem jellemző a fejőnőkre, mint amennyire nem jellemző fenyőtüskéből italt készíteni. Az előző két WOSTOK után hatalmas várakozással szippantottam bele a frissen bontott palack nyakán, azonban legnagyobb csalódásomra ezúttal egy nagy semmivel találtam szembe magam. Ennek az üdítőnek egyáltalán nincs illata. Kifelejtették belőle. Szép borostyánszíne van, mint egy híg kólának, ízre pedig az egyénieskedő, gyógynövényekkel pimpelt kólák élményét hozza. Enyhén savanykás, és valóban van egy kis gyantás aromája. A végtelenül apró betűk között rémülten fedeztem fel, hogy zellert is tartalmaz, de szerencsére az ízében ez nem jön át. Iható, de nem erőltetném. Legyen mondjuk háromnegyed.

*Utánajártam: valójában nem három, hanem hét íz található a WOSTOK palettán

A bejegyzés trackback címe:

https://nagylimonadeteszt.blog.hu/api/trackback/id/tr7917882401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Nagy Limonádéteszt

Ki ne szeretné a limonádét? Citrom, cukor, víz. Vagy mégsem ilyen egyszerű? Az élelmiszeripar meglepően széles választékot kínál e népszerű nyári frissítőből. Arra vállalkoztam, hogy a lehető legtöbbet végigkóstolom és tapasztalataimat dokumentálom.

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása