Ezt a gyönyörű domború mintákkal díszített üvegbe porciózott, szimpla, de mégis esztétikus címkével ellátott limonádét egyenesen Görögországból kaptam – köszönet érte Dórinak és Vincének.
A feliratok kizárólag görögül olvashatók rajta, leszámítva az egyetlen angol félmondatot, miszerint buborékos Mastiha vízzel készült. Volt már, hogy megjártam olyan limonádéval, aminek fő vonzereje a beletett víz volt, de talán ez most más lesz.
A csavaros fémkupak letekerése után az illata elementáris erővel tör föl, és egyszerűen nem tudom hova tenni. Még sosem éreztem ilyen illatot. Nem csak limonádéban, de konkrétan semmiben. Még hasonlót sem. A következő komponensek keverednek benne: pomelo héj (az a fehér, szivacsos), almaecet, kék színű toaletkacsa, kapros csemegeuborka, diszperzit, friss tavaszi erdei föld, vérehulló fecskefű gyökere, fenyőgyanta. Most azt gondolhatná mindenki, hogy ez de rossz. Valójában azonban nem az, inkább izgalmas.
Ízében pontosan ugyanezek az összetevők jönnek elő. Sajnos az uborkalé, mely a lecsengésében legtovább érezhető, túl hangsúlyos, anélkül jobban ízlene. Külön érdekessége, hogy egész enyhén mintha sós is lenne. A citrom kevésbé érezhető, kifejezetten alárendelt szerepet játszik, bár kétségtelenül az is ott van valahol.
Ez az egyik legegzotikusabb limonádé, amivel valaha találkoztam, ezért leosztályozni sem könnyű. Önálló ligában játszik, abban biztos csillagos ötös lenne, de ha a limonádé-ideát keressük, akkor legfeljebb háromnegyedet érdemel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
