A félliteres PET palackocska kissé ódivatú, de nem csúnya dizájnnal tájékoztatja a fogyasztót a műanyag újrafelhasználhatóságáról, a tartósítószer és a színezék hiányáról, a csökkentett cukortartalomról, valamint a 9%-os citromlétartalomról (koncentrátumból). Mivel egyenesen Franciaországból érkezett a Nagy Limonádétesztre, ezért megbocsátható, hogy mindez kizárólag franciául szerepel a csomagoláson.
A szénsavmentes, fehéresen átlátszatlan limonádét kibontva rögtön orrunkban érezhetjük az intenzíven citrusos, nagyszerű, ígéretes illatot. A kóstolás megerősíti, hogy itt bizony a citromíz dominál. A cukorral tényleg spóroltak, és nem is helyettesítették édesítővel. Újabb és újabb libabőrös borzongást okoznak a kellemesen savanyú kortyok, melyekben újra és újra kidomborodik a citrom minden aromája, beleértve a háttérben és az utóíz hosszú lecsengésében meghúzódó egészen enyhe kesernyésséget. Ritka manapság az ilyen természetes összhatás a gyári limonádék frontján.
Magam ugyan általában a kicsit édesebb limonádékat preferálom, de ez minden szempontból rendben van, és természetesen megadom neki az ötöst.
Köszönöm a tesztalanyt Windisch Bernátnak és Jacquelyn Spencernek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
