A csomagolás izgalmas, és a rajta feltüntetett plecsnik - versenyeken megszerzett aranyérmek - is ígéretes italra utalnak. Kár, hogy a legújabb 1907-es, de legalább budapesti. Az összetevők listája már aggasztóbb. Citromsav és citrusaromák hivatottak a limonádéságot megteremteni, cukor helyett édesítővel. Szóval itt semmi sem az, ami. Viszont raktak bele ginzeng és guarana kivonatot is, úgyhogy biztos megfiatalít. Lássuk, mi van az innovatív műanyag kupakkal lezárt hagyományos doboznyitó fül alatt.
Lelombozóan gyenge. Egy víztiszta, erősen szénsavas lé, ami - ahogy előre sejteni lehetett - a természetességnek még csak a látszatára sem ad. Semennyire sem limonádészerű, viszont túlteng benne az édesítőszer émelyítő íze, amely még percekkel a kortyolás után is lepedékszerűen telíti be a szájat. Az ízben emellett a citrompótlót lehet felismerni és a korty lenyelésének pillanatában (de tényleg csak egy pillanatig) valami epeszerűen keserű mellékízt. Ez még agyonhűtve sem frissítő ital benyomását kelti, hanem inkább egy kényszerszülte vegyipari tanuló kettes alá osztályzott diplomamunkáját. "Jól van öcsi, átengedünk, de válassz hasznosabb foglalkozást, lehetnél például buszvezető." Most már értem, miért küzdöttek a marketingesek ezzel a tökfölösleges műanyagkupakkal a dobozon. Egyrészt senkinek nem lesz kedve egyvégtében meginni, úgyhogy visszazárhatóvá kellett tenni, másrészt kellett valami, ami érdekessé teszi, a többi aljalétől megkülönbözteti. Én sem adhatok rá kettesnél jobbat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
