Ezt a limonádét Krivánik-Noé Nikolettnek köszönöm, aki egyenesen Horvátországból szállította az asztalomra.
A fél literes PET csomagolás egész pofás, bár bennem mindig motoszkál egy kis gyanú, amikor egy palack tartalmát a köré tekert fólia teljesen kitakarja. Még egy kis ablakocska sem enged bepillantást a lényegre (oké, alulról esetleg be lehet lesni).
A feliratok három délszláv nyelven is kifejtik, miből készült ez a szénsavmentes ital, de mivel egyiket sem beszélem, csak a lényeget hámoztam ki: a gyümölcstartalmat 5,2% citromlé és 0,8% narancslé alkotja, amit glükóz-fruktóz sziruppal édesítettek meg.
A színe furán kanárisárga, ami igazi citromtól biztosan nem lehetséges, fogjuk hát a narancsra (de ne higgyük el). Az illata és az íze is arra emlékeztet, amikor a kirándulásra kulacsban elvitt limonádé megmarad, és másnap nincs szívünk kiönteni, hát elkortyolgatjuk. Régen én meg voltam róla győződve, hogy ez maga a kulacs-íz, de igazából állott limonádé. Pedig nem rossz amúgy. Elsősorban édes, de van egy hosszú lecsengése, amiben a citrom is visszaköszön. Semmi mesterkéltséget nem érezni benne, ami dicséretes. Ebből akármennyit meg tudnék inni, noha jellegtelen szörpike.
Legyen mondjuk négyes alá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
