Furcsa ez a kék sávos design, amin a harsány feliraton kívül semmi sem utal a limonádéságra. Ugyanakkor végtelenül korrekt is, mert az Egyesült Királyságban tevékenykedő gyártó a citromot nem csak a képi világból száműzte, hanem a felirat szerint a beltartalomból is. De biztos így is elég finom, ha tényleg 1875 óta létezik – ahogy azt a dobozon állítják.
Hazudnék, ha azt mondanám, meglepődtem, amikor kitöltve egy szódavíznek látszó itallal szembesültem. Illata nem rossz, de alig érezhető. Erősen szénsavas, és az íze valahol a bazári és a blöff között lehet félúton. Belekevertek egy csomó cukrot, édesítőt és citrompótlót egy kanna szódavízbe. Ennyi az egész. Egy átverés, mely még az illúzió élményétől is megfoszt. Ha legalább az édesítőt kihagyták volna, és nem lenne ez a gejl utóíze, akkor megadnám talán a kettest, de így sajnos egyes. Ez nem méltó a limonádé névre.
Mindezek ellenére hálásan köszönöm Szabó Enikőnek és Bogdán Grétinek, akik az Astorián lévő Best Stuff üzletből szerezték be a tesztalanyt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
