A limonádéra és a görögdinnyére is nyári frissítőként tekint a tudomány, miért ne egyesítsük hát a kettőt? A gondolat oly magától értetődő, hogy szinte hihetetlen, de az első hatvan tesztalany között nem akadt még egy sem, amely kísérletet tett rá. Mondjuk a 20% gyümölcstartalom legnagyobb része (összesen 11%) almalé, és a dinnye csak 1% (sűrítményből), de legalább a többi citrom.
Kibontva a duci PET-palackocskát, rögtön megcsapja orrunkat a kellemes gyümölcsrágó illat, és igen, az érett görögdinnye illata is. Az ital szénsavmentes, rózsaszín küllemre, és jobbat nem tudok mondani: ízre is. Nem rossz amúgy, csak valahogy nem áll össze. Az édesítőszer letagadhatatlanul nyomakodik benne, a citrom – melynek citrusossága nem, pusztán savanyúsága érezhető – és a görögdinnye pedig mintha valahogy külön-külön akarnának érvényesülni. És közben lefogadom, hogy az ízhez kapcsolódó buja illatfelhő konkrétan megvásárolható volt a ’80-as években a Limara dezodorok egyikeként.
Mindezek ellenére valahogy működik a cucc. Egyénisége van. Sosem lesz a kedvencem, de egy erős hármast mindenképpen megérdemel.
Köszönöm a tesztalanyt Bogdán Grétinek, aki valahol a Balaton partján tett szert rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
