Köszönöm a tesztalanyt annak a Luxemburgban járt nagymamának, akinek az unokájának a tanítónője e sorok írójának felesége. Messzire ér a Nagy Limonádéteszt híre! :-)
A középen karcsúsított PET palack azt sugallja, amit a felirat is megerősít: ez egy alacsony kalóriatartalmú ital. A hátsó címke tartalmaz még adatokat, de annyira apró betűkkel, hogy még nagyítóval is alig olvasható – pedig azt is megpróbáltam. Nagy nehezen annyit megfejtettem, hogy a gyümölcstartalom 10%. A többit bízzuk az érzékszervi tesztre.
Kibontáskor csak kicsit szisszen, bár szénsavas, de csak enyhén. Küllemre rendes limonádénak látszik, illata is kifejezetten kellemes: a citrom jellegzetességeit szépen hozza, még ha nem is kirobbanóan. Sajnos az ízében azonnal kiérezhető, hogy a cukor mellett vagy helyett édesítőszert használtak. Ez pedig rányomja a bélyegét az egész összhatásra. A lecsengés utolsó harmada már kizárólag az édesítő bosszantó utóízéből áll, ami szerintem a modern limonádék egyik legnagyobb jellemző hibája. És mivel más jellegzetességet ez az ital nem is tud felhozni, kénytelen vagyok besorolni a gusztusos dizájnnal érkező, de unalmas diétás limonádék népes családjába, s így csak hármast érdemel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
