Az eddig tesztelt közel száz tesztalany közül alighanem a legkülönlegesebb üvegű limonádé ez az olasz limonádé. Az üvegen domború cirádák között szerényen megbúvik a „GALVANINA” felirat, a túloldalon pedig hasonló sítílusú, de kisebb cikornyák alatt átlátszó címkén fehérrel nyomtatva az apróbetű. Így ugyan az olvashatóság áldozatul esett a design oltárán, de annyira jól néz ki, hogy kénytelen vagyok megbocsátani. A lényeget sikerült kihámozni: 12% citromlé és nádcukor következik a víz után az összetevők listáján.
A nyakra applikált papírcímke figyelmeztet, hogy szénsavas üdítő, gyümölcshússal. Nem egyedülálló, de nem is gyakori – és mindig elgondolkodtat, hogy ezt akkor érdemes fölrázni kibontás előtt, vagy sem. A finom megbillegtetés mellett döntöttem.
Kibontást követően mennyei citromillat fogad. Tényleg csúcs, az eddigi legjobbak között van, akármeddig képes lennék szagolgatni. A teljesen átlátszatlan fehéres ital íze megkoronázza az eddigi élményt. Egyszerűen tökéletes. Az édesebb műfajba tartozik, de ott van benne a citrom minden savassága, a citromhéj olajos citrusossága, a citromba zárt nyári napsugarak és az olasz életérzéshez társított minden elképzelésünk.
A 355ml végét már egész kis kortyokban iszogattam, hogy tovább tartson. Csillagos ötös.
Ezek után szinte szégyenkezve vallom be, hogy nem tudom, kitől kaptam ezt a limonádét. Annyi biztos, hogy egyenesen Olaszországból hozta az illető. De sajnos bekeveredett a számtalan tétel közé… Aki ráismer, jelezze, mert név szerint is szeretném megköszönni neki!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
