Tiszta ciki, de nem emlékszem, kitől kaptam ezt a tesztalanyt. Aki ráismer, jelentkezzen!
Az elegáns sárga doboz tényleg prémium tartalmat sugall, de ennek ellentmond az apróbetű, ami szerint mindössze 2% citromlét tartalmaz (koncentrátumból). Az is olvasható a dobozon, hogy „since 1845”. Nos, abban egészen biztos vagyok, hogy a gőzgépek elterjedésének korszakában ilyen limonádét senki sem gyártott, de a gyártó cég biztosan tényleg igen patinás – mindegy is, mivel foglalkozott közel száznyolcvan évvel ezelőtt.
A szisszenve nyíló 0,33-as dobozból azonnal kellemes citromillat szabadul fel, de a varázst megtöri a kitöltéskor elénk táruló látvány: az ital kristálytiszta szódavíznek tűnik. Vajon hogy sikerült a citromot így eltűntetni? Az íze ennek ellenére egész elviselhető – legalábbis a nyilvánvalóan kamu limonádék mércéjével mérve. A citromaroma mellé kis szőlőíz, és szokatlan módon parfümös, leginkább rózsára emlékeztető, a keleti csemegék világába kacsingató virágillat társul, ami az íz lecsengése után is egy darabig még érezhető.
Összességében tényleg nem rossz ital ez, de limonádénak csak erős túlzással nevezhető, ezért jóindulattal kétharmadot érdemel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
