Remélem, a Svájcból kapott limonádé neve csak egy német névelőt hangsúlyoz, nem pedig angolul akarja valamiért a limonádé és az elmúlás közötti kapcsolatot sugallni. A PET palack formája furcsa: mintha a legalapabb, legközönségesebb átlagflakonra utólag nyakat applikáltak volna.
A 10% gyümölcstartalom már kívülről szemrevételezve is sejthetően tényleg megvan, és mást a cukron kívül nem is igen tettek a szódavízbe a derék német limonádémesterek.
Kibontva alig szisszen, pedig meglehetősen pezseg, miközben kortyolgatja az ember. Az a fajta szénsavas ital, amiben valahogy sokkal kisebbek a buborékok, mint általában lenni szoktak. Az illata elsőrangú. Üdítően citrusos, érezhető hogy erre külön gondot fordítottak. Az íze méltó az eddig tapasztaltakhoz, és még az a leheletnyi kesernyésség is ott van a lecsengés végén. Igazán hiteles, minden szempontból kerek limonádé ez, amit bármikor szívesen megvennék, ha magam is Svájcban járnék épp.
Jár az ötös.
Köszönöm a tesztalanyt Kálmán Magdolnának, akinek az unokájának a tanítónője e sorok írójának felesége. :-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.