A meglehetősen funky csomagolás mindenképpen hatékonyan hívja fel magára a figyelmet. A kis jelenetnek nyilvánvalóan története van, még ha nehéz is megfejteni. Egy az élettel összeegyeztethetetlen sérüléssel rendelkező (konkrétan félbe van vágva) citrom utolsó erejét összeszedve rátámad a kis kaméleonkezeiben lévő szívószállal egy lila aurába burkolózó, amúgy beazonosíthatatlan fajtájú, de fenyegetően lebegő gyümölcsgurura. A háttérben karácsonyfadíszekkel és havas hegycsúcsokkal, valamint egy pohár üdítővel.
A beltartalomról egész informatív szöveg tájékoztat, amiből nem csak az derül ki, hogy az ital alkoholmentes, meg amúgy is mindenmentes, hanem az is, hogy nem is limonádé, hiszen citromot nem tartalmaz, és maracuját is csak ismeretlen mértékben. Kifejezetten tetszik viszont, hogy a végére odaírták, hogy a recept Nagy Renátától van. Limonádé vagy sem, most már letesztelem.
Na nézzük, hogy szereti Renáta a mangószörpöt!
Kibontás után nagyon kicsit szisszen, pedig elég szénsavas. A színe narancssárga és kisebb bigyuszkák (gondolom mangócafatok) úszkálnak benne. Az illata kellemes, tényleg mangóra emlékeztet, nem érezhető benne semmi mesterkéltség. Az íze viszont kissé csalódáskeltő. Valahogy a szódavíz és a benne elkevert mangópüré nem akart egyesülni. Utóbbi elég halovány, de tény, hogy természetesnek hat. Ezzel együtt nem rossz frissítő ez, és noha mivel nem limonádé, kénytelen vagyok diszkvalifikálni, mégis adok rá egy tiszteletbeli hármast.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
