Ez egy budapesti pizzérialánc saját gyártmányú terméke. A dicséretesen egyszerű csomagolás egy átlátszó flakon, amelyen csakis a kötelező feliratok olvashatók: összetevők listája (sajnos százalékos arányok megadása nélkül), tápérték stb. Pirossal is kiemelve az látszik, hogy a szabályosan limonádészínű limonádé cukormentes. Ez mondjuk nem feltétlenül előny, de találkoztam ebben a ligában is finom üdítővel.
A piros kupak lecsavarása után múló, ...
Jöjjön egy kommerszebb, de jó nevűnek gondolt márka. A név ugye kötelez, de ért már csalódás Mercedes vezetésekor is. És előre megígérem, hogy ha finom, akkor még a vörös csillagot is megbocsátom. A 16% gyümölcslétartalom mindenesetre jól hangzik!
Márpedig finom. Intenzíven citromos, azzal a nagyon halvány, a háttérben épp csak megbúvó kesernyés mellékízzel, ami még hitelesebbé, még frissítőbbé teszi. Az illata és a megjelenése is egyszerű, igazi ...
A csomagolás izgalmas, és a rajta feltüntetett plecsnik - versenyeken megszerzett aranyérmek - is ígéretes italra utalnak. Kár, hogy a legújabb 1907-es, de legalább budapesti. Az összetevők listája már aggasztóbb. Citromsav és citrusaromák hivatottak a limonádéságot megteremteni, cukor helyett édesítővel. Szóval itt semmi sem az, ami. Viszont raktak bele ginzeng és guarana kivonatot is, úgyhogy biztos megfiatalít. Lássuk, mi van az innovatív műanyag kupakkal ...
Ez a fémkupakos, masszív műanyag palackos ital New-Yorkból nem kevesebbet állít a címkéjén, mint hogy "we only use the Best Staff on Earth", azaz csak a Földön létező Legjobb Anyagokat használják. Hát akkor lássuk.
Ez a szénsavmentes üdítő nagyon rendben van. Pont olyan, mint amit elképzelünk az amerikai filmekben, amikben a gyerekek a házuk előtt árusított saját limonádéval keresik meg a zsebpénzüket. Külön pirospont a leheletnyi belecsempészett só (!) ...
Ennek a gyártónak már leszerepelt az egyik terméke. Lássuk csak, menti-e a helyzetet ez a bizarr színű, 18 (!) alkotóelemből, köztük lilakáposzta kivonatból és bolgár rózsaolajból kotyvasztott kompozíció.
A mulandóságra és erkölcsi romlottságra emlékeztető viktoriánus limonádé után ez szépítésnek elmegy. Nem olyan rossz, mint amire számítottam. Egy átlagos limonádé, amibe beleborult a nagymama rózsavize. Ettől nem lett ugyan finomabb, de aki szereti ...
Ez a "Lemonaid+" is valami organikus humbugnak látszik, ami nem azzal hirdeti magát, hogy finom, hanem hogy a fejlődő régiók projektjeit támogatom a megvásárlásával. Az viszont biztató, hogy csak szénsavas víz, limelé és nádcukor van benne.
Kellemes. Semmi különös. Akár én is keverhettem volna otthon teszkós vízzel, teszkós citrommal. De hát ez egy limonádé, nem is várok többet. Legyen mondjuk négyes, mert azért ennél aromásabbat is tudok, ha nagyon ...
Ettől az organikus rizsszirupot és mentát tartalmazó limonádétól tartok egy kicsit. A feliratról csak az derül ki, hogy nem EU gyártmány. De vajon hol kutyulták?
Az illata meglepően penetráns, és kellemetlenül emlékeztet valami közelebbről nem meghatározható gyerekkori kórházi élményre. Kinézetre egy szürkészöld sűrű lé. Az íze borzalmas: mintha egy olcsó és hígra főzött mentateába citrompótlót dobtak volna. Az utóíze meglepően hosszan tart, de ...
Az összetevők listája alapján vállalhatatlanul komplex ez a "viktoriánus limonádé". Lássuk csak.
Addig bonyolították a világ legegyszerűbb üdítőjét (erjesztett gyömbérgyökérkivonattal, körtelé sűrítménnyel, élesztővel, gyógynövény főzettel, borkősavval, miegymással), amíg lett belőle a világ legegyszerűbb üdítője, amiről azt érzed, hogy oké, limonádé, csak valahogy elrontották. Mintha beleborult volna egy kis gyümölcsecet, vagy a cefréből ...
A dolog úgy kezdődött nagyjából egy éve, hogy megszomjaztam.
És mivel épp egy különleges élelmiszereket áruló üzletben tébláboltam, gondoltam, lekapok a polcról egy limonádét. Igen ám, de ebből a nekem oly kedves és végtelenül egyszerű italból tartottak vagy hat félét, ráadásul némelyiket érthetetlenül horror árban. Vajon mit tudhatnak ezek?
A többi már történelem - ahogy mondani szokás -, így indult a Nagy Limonádéteszt.
Először egy ...
